Hazatértem. Debrecen nem kínálta, azt amire számítottam. Illetve kínálhatta volna, mert elkezdtem beileszkedni.(szerepjáték meg egy Margó nevű törpe) Összeismerkedtem sok jó emberrel...cserébe az albérletnek el kezdtek kijönni az apró kis diferenciái, és amikor az ember azon gondolkodik más helyet kell kersnie, már rég veszett fejsze nyele. Idegenbe vagy és nem érzed magad otthon a kégliben rég rossz.(tapasztalatbóll tudom) A holmiaim késve érkeztek meg, és nem is úgy ahogy szerettem volna.(kösz:P) Munkaügyi talpalásnál kiderült igen, remek münkanéküliség van a városban...Végül a tescoba kaptam felvételt(kell a tb), de egy kopasz vadbarom Bmv-s a zebránál megoldotta a kérdést. Kissé hajszálrepedéses lett a jobb lábam, most szép lila van rajta púp (már csak 3 cm) felpocolva tartom. Meg kérémezem trombózis ellen, jó fájdalom csillapító zabálással egybekötve.
Végül teljsen evidens, ilyen állapotban ott nem maradhattam. Egy tündéri kis nő, Szegedről jött el értem segített összepakolni, és hazahozott. (fura nem anyámék vagy valami hasonló tette ezt). Meglepően emberi ez a mai világban. Nagyon hálás is vagyok neki. Szóval le a kalappal, emberségből 5 ős.
Szerencsére az számítógépemre még van munkám, de azt nem engedhetem meg magamnak, hogy két lakás zabálja fel a pénzem. A páromnak is rengeteg a dolga...szóval ilyen helyzetben nekem Debrecen egy óriási egzsiztencia vesztés(albérletbe, biztonság érzés hiánya mellett mind munka mind kapcsolat ügyben, nem az amit elképzeltem). Márpedig ha valami nem müködik nem szabad eröltetni. Nem baj, nekifutunk újra, mert inkább egy működő távkapcsolat, mint rengeteg negeatív-külső paraméterrel megfüszerezett "hagyományos". Időm meg energiám meg van. Azt majd meglássuk nem kell ezt túllihegni....
Amúgy is nagy volt rajtam a nyomás. Beszorultam a családom és a párom közzé. Anyám szokásos nem fog menni kishitüségi oltásai. Meg párszídása. Nem sokat segített a helyzeten. Mamikáékat nagyon megviselte, nem vagyok itt. Érdekes mert Felpécen nem jött rájuk ilyen...naponta kérlelt menjek haza...Igazság szerint Pestről is rengetegen hívtak vissza...Őszintén szólva az elszigeteltség belőlem is sok mindent kihozott. A pozitívum legalább túl vagyok rajtuk végleg.
Végül búcsút vettem, ott is fognak hiányolni jó páran. Nem baj járok még arra. Szóval, ha sem az egszisztenciád(ott) nem kielégítő sem az egézséged nem túl jó,a kapcsolatod meg ezért nem remekela legjobban, és sanszod nincs jelenleg ezen változtatni, ez volt az egyetlen racionális döntés. Amennyiben maradok tuti szakítunk. Vita meg nyüglődés nem hiányzik...akkor inkább tovább kell lépni teljesen...
Most meg jöhet a lábadozás, utána itt ezerrel karrierépítés(ami itt elképzelhető), és vonat még mindig van, valahol féluton találkozzam a párommal. Sőt...legalább nem rohanunk...legalább jut idő a saját életem felépítésére.
Meglepő energiát érzek magamban( a lekem rendben), fura mód a pozitív oldalát láttom ennek a peches történetnek. Veszteni nem vesztettem semmit...csak nyertem rajta.:)
VUK
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
